Hogyan is kezdődött a történetünk...
A Boston Terriert egy külföldi TV adón láttam meg az 1990-es évek végén. Az addig csak fotókról ismert szép kiskutya a képernyőn keresztül sugározta felém azt a hihetetlen energiát, temperamentumot és határtalan szeretetet, amit van szerencsém nap mint nap átélni. Elkezdtem hát honlapokat böngészni és emaileket küldeni több országba, kennelekhez. Természetesen az nem is volt kérdés számomra, hogy kizárólag tenyésztőtől vásárolok, hiszen minden kutyámat megbízható helyről vettem. Nem volt egyszerű feladat, de néhány év múlva sikerült.
2005-ben került családunkhoz az első Boston Terrierünk Thalia Szlovákiából. Akkor még ritka fajtának számított és az ára is sokkolóan hatott, mikor megtudtam, hogy 1000 - 1200€-ot kell fizetni egy ilyen kölyökért (kb 4 havi fizetésem volt). Még nem gondolkodtam tenyésztésben csupán egy ilyen kiskutyát akartam, hobbi célra, de az első együtt töltött hónap után tudtam, hogy nekem mindig lesz minimum egy bostonom. Thalia annyira elbűvölt minket személyes varázsával, intelligenciájával, szeretetével, hogy rövid kis élete megpecsételte sorsunkat. Egy sajnálatos balesetben (kutyatámadás) hunyt el 3 hónaposan. Másnap az első dolgom az volt, hogy írtam a tenyésztőnek, hogy nekem azonnal kell egy bostonka és kértem segítsen. Néhány nap múlva megkaptam a választ, hogy mehetünk Thalia testvérért, Brigiért, őt a tenyésztő magának tartotta meg, de megsajnált és azt mondta enyém lehet, így –mivel minden spórolt pénzt kiadtunk az előzőér – kölcsönt kértem, hogy ki tudjam fizetni a vételárat, majd hétvégén sírva öleltem az új kiskutyámat.
A kiskutya a Brigi nevet kapta nálunk. Első alma az EWABO kennelben élő Kanadából importált kanjától született. Az alomból 2 kiskutya került olyan gazdikhoz akik később maguk is kennelt alapítottak.
A magyar boston terrieresek egyik nagy öregje, akinek a nevét mindenki ismeri MEX - Andorra The Best kennelünk elsőszülött és legsikeresebb utóda aki 16 évesen hagyott itt minket.
Visszavonhatatlanul és végérvényesen beleszerettem a fajtába
Alig néhány hónappal Brigi érkezése után már kerestem egy fiút, mivel azt olvastam, hogy az első igazi boston csíkos volt, így azt kerestem, de olyan ritka volt anno mint a fehér holló, kb. egy évet vártam rá. Végül sikerült találni egy olyan kutyát akit én szerettem volna. 4 hetes korában fotó alapján döntöttem el, hogy ő az enyém lesz, sírva utaltam el a teljes vételárat és kb.2,5 hónap múlva megérkezett Vili Franciaországból.
Különleges színe, jó felépítése és szép mozgása igazán sikeressé tette őt. Ő tudta magáról, hogy szép és úgy is viselkedett mindemellett valóban élvezte a kiállításokat, a figyelmet, a tapsot amit a ringben kapott. 9 champion cím birtokában később Vili inkább kutyabemutatókon szerepelt és ott kápráztatta el a közönséget, valamint gyönyörű utódokkal ajándékozott meg minket.
Másfél év múlva érkezett Barbi Franciaországból, és Timi Lengyelországból, akkor már megszületett a fejemben egy bizonyos típus amit én szerettem volna, tudtam mit akarok mi a célom, így a következő évben megvásároltam Matyit. Tulajdonképpen erre az 5 különböző vonalú kutyára épült tenyészetünk. Akiknek aztán az utódai szintén utódokat hoztak nálunk. Tenyészetalapító kutyáink és az ő első szülötteik sajnos már nincsenek köztünk, de szívünkben – néhányukat tetoválás formájában is - velem vannak örökre.
Mindig vannak nehézségek, kemény döntések és szomorú pillanatok:
Jöttek a leckék, meg kellett tanulnom tenyésztőként gondolkodni, hogy a kutyáknak is a maximálisan jó életet biztosítsam és a tenyészet is fejlődni tudjon…..
Amikor a kölyökeladáskor is sírva fakadtam, akkor egy felnőtt kutyától az elválást el se tudtam képzelni, de meg kellett tennem, gazdihoz kellett adni azokat, akik már nem hoznak utódot a kennelben. Mivel az almokból tartottam meg lányokat, így nyilvánvaló volt, hogy ha nem akarok 30 kutyával egyszerre foglalkozni, akkor néhánytól meg kell válni. Törekednem kell az egyensúlyra és a kutyák jólétének figyelembe vételével egy „normális” falkalétszámmal” kell élnünk. Így a lányoknak, akik voltak anyák, de még fiatalok (3-4 évesek) és egy új családban egyke vagy második harmadik kutyaként jobb életük lesz. Természetesen belefutottam olyanba is amikor megvásároltam a szépnek, jónak hitt méregdrága tenyészkutyának szánt egyedet, akit megszerettem, - időt, pénzt és munkát áldoztam rá – majd, tovább kellett adnom hobbikutyának, mivel nem felelt meg az elképzeléseimnek, vagy az egészségügyi kritériumnak, amit magammal szemben felállítottam.
Néhány nagy és meglehetősen fájdalmas pofont adott az élet ezzel, és itt nem csak az anyagi vonzatát értem –hiszen tenyésztőként már tudtam, hogy egy külföldi kutya megvásárlása, majd behozatala bizony nem kis összeg - de „nem adom fel típusú emberkét” tovább léptem.
Kennelünk fejlődése:
Lengyel, Szlovák, Francia kutyák után jöttek az Oroszok
Nyughatatlan természetem és a vágyam egyre szebb és jobb kutyák iránt nem csillapodott, szerencsére fejlődött az internet is és egyre nyitottabbá vált a világ. A FB megjelenésével lehetőségek is nyíltak, új tenyészeteket ismertem meg, új barátságok ismerősi viszonyok alakultak ki a Boston Terrier tenyésztőkel szerte a világban. A kitágult online térnek köszönhetően sok képet, információt kaptam a Boston Terrierekről és a tenyésztőkről, így a fejembe vettem, hogy nekem orosz kutya is kell. Hozzáteszem nem volt egyszerű véghez vinni, de megérkezett hozzánk Léna Bogorodskból
Később egy kisebb vagyonért ugyan , de kölyök Világgyőztesként a legnagyobb, legsikeresebb orosz kennelből Igor, akinek a felmenői Amerikából érkeztek a Boston Style kennelbe majd egy év múlva szintén innen jött Tanja. Mivel még mindig nem bírtam nyugton maradni, néhány év elteltével megvettem Sashat akinek az apukája az egyik leghíresebb amerikai kennelből való. Az ő lányai és unokái közül még itt vannak néhányan. Természetesen Magyarországon is voltak, vannak olyan kennelek akikkel együttműködünk és jó baráti viszont ápolunk, megbeszéljük az aktuális terveinket, véleményt mondunk kutyáinkról.
Így alakult hogy az Absolutely Cosmopolitan kennel egyik kanját „használtam” majd ebből a kennelből érkezett Cilike aki két orosz kutya utóda volt. Illetve a Valbrown’s Boston Terriers kennel egyik fedezőkanját szintén összehoztuk egyik szukámmal és ebből a frigyből származó Danika itt él velünk. Persze ezeket az akcióimat férjem sokszor felhúzott szemöldökkel nézte, de már Vilinél megtanulta, ha én azt mondom így kell, így lesz jó, így akarom akkor az úgy is lesz. Az első kételkedések után aztán mindig támogatott a döntéseimben, tulajdonképpen nem szólt bele soha, csak próbál fékezni, hogy ne kövessek el túl nagy hülyeséget és a kutyalétszámunk is megmaradjon a „normális” keretek között.
Ám a Covid idején azért számára is sokként hatott, mikor meghúztam a váratlant és elkezdtem levelezni egy kolumbiai tenyésztővel. Azt hiszem az uramnak okoztam néhány álmatlan éjszakát ezzel, főként, hogy a vírus miatt minden megváltozott én meg utazást szerveztem az új kutyámnak, akinek csak a viteldíja több volt, mint egy Bostonn Terrier ára. Természetesen a vételárat meg sem említem amit a döntés meghozatalakor már elutaltam. Mivel EU-ba csak negatív vérteszt és kivárási idő után érkezhet be egy kutya, így alsó hangon 7 hónaposan kezdhette meg az utazását. Ám a kialakult helyzet miatt nem tudott jönni, aztán a szállítót is lemondtam, mert megbízhatatlannak éreztem. Így végül egy mexikói úr hozta el őt Isztambulon át Belgrádba ahol átvettem, majdnem egy hétig utazott szegény a tenyésztőtől. Szóval Pablo 11 hónaposan megérkezett hozzánk. Ő egy 11 kilós óriásbébi macska természettel. Mint ahogy engem, úgy a látogatóinkat is elvarázsolja már az első pillanatban.
Fontos az eredményesség is...
Kutyáink felmenői többszörös győztesek, fiatal és felnőtt champion címekkel rendelkeznek több országban, de nemcsak a kiállításokon, hanem kutyaiskolában is bizonyítottak. Az egészség, és a küllem mellett temperamentum is nagyon fontos tényező számunkra. Kennelünkből származó kölykök szintén sikeresen szerepeltek a kiállításon, bébi, kölyök és fiatal győztesek, sokan többszörös champion címmel rendelkeznek itthon és külföldön is. Néhányan tenyésztőknél ajándékoznak meg csodaszép utódokkal, mások szerető családokban élnek, de ami a legfontosabb, hogy boldog kiegyensúlyozott életük van. Én magam már nem járok kiállításokra, de büszke vagyok rá,hogy az évek alatt Bulgáriától, Macedonián, Horvátországon át Luxemburgig sok külföldi országban is bemutattuk kutyáinkat.
A legfontosabb, hogy kiskutyáim szerető gazdihoz kerüljenek!
Természetesen a gazdik többségével szinte napi kapcsolatban vagyok, legyen akár 5 éves akár 5 hónapos, kiállítási vagy hobby kutya tulajdonosa. Külföldön élő kölykeinkről is rendszeresen kapok információkat és fotókat. Nálunk nem áll meg az élet azzal, hogy a kiskutyát kiviszik a kapun, inkább még csak ott kezdődik igazán. Onnantól kezdve még jobban aggódok, hogy a kezeim közé született, heteken át dédelgetett, tanított kiskutyáim jól vannak-e az új családjukban. Igyekszem figyelemmel kísérni a „gyerekek” életét, egyrészt próbálok segíteni a gazdiknak, amiben tudok, másrészt szem előtt tartva az utódok fejlődését tenyésztői tapasztalatokkal bővíthetem tudásomat. A Covid előtt minden évben megrendezzük a THE BEST családi napot, mikor az összes nálunk született kutyát és gazdit vendégül láttuk. Ilyenkor jót beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk, játszottunk és tréningeztünk a kutyákkal egy igazán kedves és kellemes napot töltöttünk el együtt. A legutolsó Best Napon kb 50 kutya és közel 100 gazdi vett részt. Ez a létszám sajnos már akkora, hogy meg kellett szakítanunk ezt a hagyományt, hiszen ekkora kutyacsapatot akik terrierek, ivarosak, különböző temperamentummal rendelkeznek és néhányan kevésbé jólneveltek vagy éppen makacsok, már nehéz kezelni konfliktusok nélkül. Szerencsére a gazdik többségével telefonon beszélünk, a zárt FB csoportban vagy messengeren küldenek képeket. Időnként meglátogatnak minket néhányan, ha erre járnak. Ma már sajnos kennel alapító kutyáim nem lehetnek köztünk, de emléküket mindörökké őrizni fogom és utódaikban könnyes szemmel megpillanthatom az ő csodálatos lényüket is.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a fajtát megtaláltam, hogy tenyésztő lettem és hogy a kiskutyáim (mert mindegyik a mami pici babája marad nekem) csodás családokban élnek.
